Tréning
A tréning fogalom igen sok esetben jelenik meg írásban és szóban. Tréninget ajánlanak, hirdetnek és realizálnak nap mint nap, ugyanakkor ennek a fogalomnak a meghatározása, tartalmának jellemzése mindeddig nem történt meg - legalábbis nem hozzáférhető - sem a hazai, sem a külföldi szakirodalomban.
A tréning
olyan komplex képzési, továbbképzési eljárás (módszer-együttes), amelynek keretében célorientált (igény szerinti) tartalmú, továbbá bizonyos kompetenciák megszerzésére irányuló felkészítés történik, feldolgozzák a szükséges elméleti ismereteket biztosítják azok alkalmazását önkontrollal (visszacsatolással) összekapcsolva. A gyakorlatok értékelésével és tesztek alkalmazásával a résztvevő adott tevékenységre való alkalmazását is feltárja és a tevékenységhez személyiségjegyek kibontakozását, fejlesztését is megvalósítja.
A tréning komplex képzés, továbbképzés
A komplexitás tömören fogalmazva azt jelenti, hogy a feldolgozott ismereteket a résztvevők mindennapi környezetét modellező gyakorlatokban alkalmazzák és a visszacsatolás során tevékenységük - személyiségük - alakulásáról, fejlődéséről szereznek visszajelzést, tapasztalatokat.
A tréning módszer komplexitása abban fogalmazható meg egyrészt, hogy a "klasszikus" oktatási-képzési eljárások elemeit szintetizálja, célnak megfelelően illeszti be a folyamatba. Jelentős teret képvisel a szakirodalmi anyag (A szakirodalom kijelölt részeinek) előzetes és folyamatos feldolgozása, az előadás jellegű közlési forma jelenléte, valamint domináns tényezőként a résztvevők (A képzési közösség) aktivitására építő eljárások alkalmazása, a megbeszélés, a vita és a workshop (műhelymunka) beillesztése. Fontos tényező az, hogy a képzési csoport (tanulócsoport) minden tagja aktívan vegyen részt az elméleti ismertek feldolgozásában, hogy erre épülhessen az alkalmazás, az elsajátítottak gyakorlatba illesztése és visszacsatolása.
A komplexitás nagyon lényeges eleme az, hogy nemcsak a megismerés valósul meg a folyamatban, hanem a résztvevők a megszerzett tudásukat a saját tevékenységükre jellemző helyzetekben alkalmazzák. Ez az alkalmazásképes tudás, amely azt jelenti, hogy az elsajátított ismereteket a résztvevők a munkájukra jellemző helyzetekben képesek alkalmazni.
A képzés során szerzett készségek, jártasságok, képességek egy fejlődési folyamat eredményei, amelyek a tréning (komplexitása-intenzív volta révén s eredményeként) során a következő fokozatok szerint jellemzik a résztvevőket:
- a cselekvés részműveleteinek megtanulása;
- a részműveletek összehangolása, egységesítése simán gördülő egész cselekvéssé;
- a felesleges mozdulatok és erőkifejtés elhagyása;
- a külső ellenőrzés csökkenése;
- a műveletek változatainak elsajátítása és
- áttérés a folyamatos önálló munkára.
Az oktatás-képzés folyamatában első szintként a visszatükröző-reproduktív szintet szoktuk elérni, amikor a résztvevő példa alapján jól megvalósítja a tevékenységet, amit végrehajtó, "másoló" típusú tevékenységnek nevezhetünk. A tréning során (az elsajátítottak mélyebb feldolgozása alapján) megfelelő módszerekkel eljutunk a "visszatükröző-alkotó" szinthez, amikor a résztvevő (hallgató) képes létrehozni valami újat, alkotó módon felhasználni (alkalmazni) a megszerzett ismereteit. Ez a megfelelő módon megvalósított tréninges eljárás intenzív voltának a jellemzője. (1., 2., 3., 4.)
A komplexitás nagyon lényeges tényezője, hogy nem csak megismerés/ismeret elsajátítás valósul meg a tréninges képzési folyamatban, hanem olyan gyakorlás, amelyben a résztvevők tevékenységükre jellemző helyzetekben alkalmazzák a megszerzett tudásukat. Ez résztvevők olyan tudás szintjét jelenti, hogy a tréninget elvégzők a képzést követően munkájukban tudják alkalmazni azt.
olyan komplex képzési, továbbképzési eljárás (módszer-együttes), amelynek keretében célorientált (igény szerinti) tartalmú, továbbá bizonyos kompetenciák megszerzésére irányuló felkészítés történik, feldolgozzák a szükséges elméleti ismereteket biztosítják azok alkalmazását önkontrollal (visszacsatolással) összekapcsolva. A gyakorlatok értékelésével és tesztek alkalmazásával a résztvevő adott tevékenységre való alkalmazását is feltárja és a tevékenységhez személyiségjegyek kibontakozását, fejlesztését is megvalósítja.
A tréning komplex képzés, továbbképzés
A komplexitás tömören fogalmazva azt jelenti, hogy a feldolgozott ismereteket a résztvevők mindennapi környezetét modellező gyakorlatokban alkalmazzák és a visszacsatolás során tevékenységük - személyiségük - alakulásáról, fejlődéséről szereznek visszajelzést, tapasztalatokat.
A tréning módszer komplexitása abban fogalmazható meg egyrészt, hogy a "klasszikus" oktatási-képzési eljárások elemeit szintetizálja, célnak megfelelően illeszti be a folyamatba. Jelentős teret képvisel a szakirodalmi anyag (A szakirodalom kijelölt részeinek) előzetes és folyamatos feldolgozása, az előadás jellegű közlési forma jelenléte, valamint domináns tényezőként a résztvevők (A képzési közösség) aktivitására építő eljárások alkalmazása, a megbeszélés, a vita és a workshop (műhelymunka) beillesztése. Fontos tényező az, hogy a képzési csoport (tanulócsoport) minden tagja aktívan vegyen részt az elméleti ismertek feldolgozásában, hogy erre épülhessen az alkalmazás, az elsajátítottak gyakorlatba illesztése és visszacsatolása.
A komplexitás nagyon lényeges eleme az, hogy nemcsak a megismerés valósul meg a folyamatban, hanem a résztvevők a megszerzett tudásukat a saját tevékenységükre jellemző helyzetekben alkalmazzák. Ez az alkalmazásképes tudás, amely azt jelenti, hogy az elsajátított ismereteket a résztvevők a munkájukra jellemző helyzetekben képesek alkalmazni.
A képzés során szerzett készségek, jártasságok, képességek egy fejlődési folyamat eredményei, amelyek a tréning (komplexitása-intenzív volta révén s eredményeként) során a következő fokozatok szerint jellemzik a résztvevőket:
- a cselekvés részműveleteinek megtanulása;
- a részműveletek összehangolása, egységesítése simán gördülő egész cselekvéssé;
- a felesleges mozdulatok és erőkifejtés elhagyása;
- a külső ellenőrzés csökkenése;
- a műveletek változatainak elsajátítása és
- áttérés a folyamatos önálló munkára.
Az oktatás-képzés folyamatában első szintként a visszatükröző-reproduktív szintet szoktuk elérni, amikor a résztvevő példa alapján jól megvalósítja a tevékenységet, amit végrehajtó, "másoló" típusú tevékenységnek nevezhetünk. A tréning során (az elsajátítottak mélyebb feldolgozása alapján) megfelelő módszerekkel eljutunk a "visszatükröző-alkotó" szinthez, amikor a résztvevő (hallgató) képes létrehozni valami újat, alkotó módon felhasználni (alkalmazni) a megszerzett ismereteit. Ez a megfelelő módon megvalósított tréninges eljárás intenzív voltának a jellemzője. (1., 2., 3., 4.)
A komplexitás nagyon lényeges tényezője, hogy nem csak megismerés/ismeret elsajátítás valósul meg a tréninges képzési folyamatban, hanem olyan gyakorlás, amelyben a résztvevők tevékenységükre jellemző helyzetekben alkalmazzák a megszerzett tudásukat. Ez résztvevők olyan tudás szintjét jelenti, hogy a tréninget elvégzők a képzést követően munkájukban tudják alkalmazni azt.